Szerelem második látásra

A new yorki Harvey Shine, reklámdalocskák szerzõje épp a határán táncol, hogy elveszítse lassan amúgy is zsákutcába torkolló állását. Fõnöke figyelmezteti, hogy már csak egy utolsó esélye maradt, így mielõtt Londonba utazik lánya esküvõjére, Harvey megígéri, hogy hétfõ reggelre visszatér, hogy részt vegyen egy fontos találkozón, és meggyõzzön mindenkit képességeirõl. Amint megérkezik a brit fõvárosba, lesújtó hír fogadja: lánya nevelõapját kérte meg, hogy az oltár elé kísérje. Leplezve csalódottságát Harvey elmenekül az esküvõrõl, abban a reményben, hogy eléri gépét, ám ez nem sikerül. Felhívja fõnökét, hogy elmagyarázza a helyzetet, de az azonnal kirúgja. Sebeit nyalogatva a reptéri bárban Harvey megszólítja az érzékeny, negyvenes közvélemény-kutató Kate-et. A nõt, akinek élete a munkája, alkalmi vakrandijai és rátelepedõ anyja folyamatos telefonhívásai körgyűrűjébe zárva telik, megérinti Harvey személyisége, a férfit pedig inspirálja Kate intelligenciája és együttérzése. A találkozás mindkettejükben megmozdít valamit, és hamarosan azon kapják magukat, hogy egymás hatására kezd megváltozni a világ körülöttük ? és bennük.

Egy nagyon kedves pihentető film

Holdfényév

Dustin Hoffman remekül alakítja ezt a szerepet is.
Nekem hasonló, mint az Ügynök halála.
Tartalom: Egy középkorú házaspár, Ben (Dustin Hoffman) és JoJo Floss (Susan Sarandron) lányuk, Diana és Joe (Jake Gyllenhaal) esküvőjére készül, ám a fiatalok egybekelése előtt néhány nappal a menyasszony egy lövöldözésnek esik áldozatul. A Holdfényév így esküvő helyett temetéssel indul, de mégsem borongós hangvételű film, sokkal inkább szívmelengető és derűs. Meglepő őszinteséggel beszél a szerettünk elvesztése kiváltotta érzelmek sokféleségéről és ellentmondásosságáról, s szegül szembe a társadalom által elvárt viselkedési normákkal. Ahogy a bánat, úgy az öröm is a legváratlanabb pillanatban érkezik, s hogy a nehézségeket az élet valahogy mégiscsak megoldja. És talán a boldogságnak újabb forrásai is nyílnak...