A háborús filmeknél megszokhattuk, hogy vagy a hősökről, vagy a halottakról, szenvedőkről szól.
Ez a film kicsit más.
Van benne persze halál, szenvedés, de mégsem ez a lényeg.
A fiatal katonákról szól, akik szinte gyerekek, félnek és lőnek mindenre ami mozog.
Szeretnének már hazamenni, de nem gyávák, csak "gyerekek".
Jellemző, hogy egyik gondoskodó társukat anyának hívják.
A szomorúság mellett van benne irónia és néha még nevetni is lehet rajta.
Tartalom:
Ardennek, 1944 decembere. Az elfáradt, meggyötört amerikai csapatok alig
állnak a lábukon. Vance Wilkins egysége is megszenvedte a háborút: a
szakasz harmada elesett. Ráadásul a rangidős tiszt rossz hírt kap
otthonról, a felesége elvetélt. Wilkins idegösszeroppanást kap, de új
parancs érkezik. Egy elhagyottnak tűnő házba kell befészkelniük magukat,
hogy onnan figyeljék a németek mozgását. Ám a németek megelőzték őket.
Golyózápor helyett azonban hógolyóval fogadják az amerikaiakat. Elegük
van a harcból, túl akarják élni a háborút.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése