Sráckor.

Különös film.
Lényeg az, hogy nekem nagyon tetszett.
Igaz, háromszorra néztem meg, mert túlságosan hosszú, de mindig, amikor nyugalomra, pihenésre vágytam, akkor folytattam.
Egy egész élet története, ami tele van hétköznapi gondokkal, tévedésekkel, buktatókkal.
Mindig dönteni kell jól vagy rosszul és közben elszalad az élet, felnőnek a gyerekek és azután Ők kezdik, vagy folytatják az életüket ugyanúgy tévedésekkel, kudarcokkal, sikerekkel.
Örülök, hogy rátaláltam erre a filmre. Elgondolkodtató, számadásra késztet és talán tanácsokat is ad.
Tartalom: Richard Linklater új filmje, a Sráckor eleddig példátlan filmes kísérlet és egyedülálló mozis élmény. Olyan fikciós dráma, amely ugyanazt a néhány színészt követi egy 12 éves időszakon át, 2002-től 2013-ig, ily módon a filmben megtett páratlan utazás egyszerre nagy ívű és intim, végigvezet a gyermekkor életörömén, a modern család mindent megrendítő változásain, és magán az időn. A film a 6 éves Masont (Ellar Coltrane) követi az ember életének legradikálisabban változó évtizedén át a családi költözések, viták, házassági kudarcok, újra házasodások, új iskolák, első szerelmek, elvesztett szerelmek, jó időszakok, ijesztő időszakok, és a szívfájdalom és rácsodálkozás állandóan lüktető keveredésének ismerős kavargásán keresztül. Ám a végeredmény kiszámíthatatlan, ahogy az egyik pillanat a másikba szövődik, így adva ki a felnövésünket formáló események mélyen személyes élményét, és életünk állandóan változó természetét. A történet kezdetén az álmodozó tekintetű elsős, Mason nagy felfordulással néz szembe: egyedül álló, keményen dolgozó édesanyja, Olivia (Patricia Arquette) úgy döntött, hogy vele, és nővérével, Samanthával elköltöznek Houstonba - pont amikor régóta távol lévő apjuk, az idősebb Mason (Ethan Hawke) visszatér Alaszkából, hogy újra belépjen világukba. Így kezdődik az élet állandó változása. Ám a szülők, nevelőszülők, lányok, tanárok, főnökök, veszélyek, vágyak és kreatív szenvedélyek özönében Masonnek mégis sikerül a maga útját bejárnia.